Ismerős jelenet.
Vasárnap délután a Fő téren a vendég megebédel, felmegy a várba, megeszik egy süteményt, sétál még egyet a belvárosban, aztán öt óra körül már az autóját keresi.
Szép volt, jó volt, jövünk még.
Egyszer.
Pedig Kőszeg ennél jóval többet tudna. És most nem újabb százmilliós fejlesztésekre, látványos beruházásokra vagy hangzatos turisztikai stratégiákra gondolok.
Hanem néhány egészen egyszerű dologra.
A kőszegi kalauzunkba egyelőre 21 éttermet, kávézót, cukrászdát és borospincét, mellettük 20 szálláshelyet vettünk fel. Természetesen ennél jóval több van Kőszegen, csak eddig ennyire jutott időnk. A kalauzt folyamatosan bővítjük.
És miközben ezeket gyűjtögettük, felmerült bennem egy kérdés.
Ha ennyi helyen lehet enni, inni, megszállni, ha van történelmi belvárosunk, várunk, hegységünk, borunk, kultúránk, akkor miért indul olyan sok látogató már délután hazafelé?
Persze tudom. Sokan eleve egynapos kirándulásra érkeznek. Nem is akarnak megszállni. De vajon azért, mert nem szeretnének, vagy mert eszükbe sem jutott, hogy Kőszegen akár két-három napot is érdemes lenne eltölteni?
Adunk-e nekik elég okot arra, hogy már indulás előtt több napra tervezzenek?
Miért számít az az egyetlen éjszaka?
Mert aki itt alszik, az jó eséllyel itt is vacsorázik. Másnap megreggelizik valamelyik kávézóban, újra végigsétál a Várkörön, és talán betér egy olyan helyre is, amelyet előző nap kihagyott.
Esetleg felmegy az Írott-kőre, kirándul Velembe, megnézi Cákot, vagy délután leül egy pohár kőszegi bor mellé.
És máris eltelt még egy nap.
Ez a vendéglátósnak bevétel, a szállásadónak foglalás, a helyi vállalkozóknak forgalom. A városnak pedig élet.
Nemcsak akkor, amikor megtelik a Fő tér valamelyik nagy rendezvény alkalmával, hanem egy átlagos péntek este, hétfőn vagy akár november közepén is.
Mert azért valljuk be, Kőszeg néha egészen különös város. Egy-egy rendezvényen alig férünk el egymástól, máskor pedig este hétkor már azt nézzük, ég-e még valahol a villany.
Mi tartaná itt a vendéget?
Nem vagyok turisztikai szakember. Nem is szeretnék annak látszani. De aki itt él, annak azért feltűnik néhány dolog.
Például hogy mi van nyitva este nyolc után? És mi a helyzet hétfőn vagy kedden?
Ha ma este érkezne valaki Kőszegre, hol tudná egyetlen helyen megnézni, milyen program várja?
Ha megszáll egy panzióban, tud-e a szállásadó ajánlani neki egy borkóstolót, koncertet, városi sétát vagy másnapi kirándulást?
És fordítva? Ha valaki betér egy borospincébe, tudnak-e neki szállást ajánlani?
Mennyire ismerik egymás kínálatát azok, akik tulajdonképpen ugyanabból élnek: abból, hogy az emberek szeretnek Kőszegre jönni?
Aztán itt van a tél.
Mert nyáron könnyebb. Várszínház, szabadtéri programok, teraszok, rendezvények. De novembertől márciusig?
Pedig egy hangulatos téli hétvége, egy jó bor, egy kisebb akusztikus koncert, egy beszélgetős este vagy egy vezetett városi séta nem feltétlenül igényel hatalmas szervezést.
Csak valakinek össze kellene kötni a szálakat.
A számok, amelyeknél megálltam egy pillanatra
A többnapos turizmus fejlesztése egyáltalán nem új gondolat Kőszegen. Már a 2015-ös településfejlesztési koncepcióban is szerepelt a vendégéjszakák számának növelése.
És találtam valami érdekeset.
Kőszeg városának saját befektetésösztönzési honlapján ma is elérhető egy turisztikai statisztika, amely 2013-tól 2018-ig mutatja a vendégforgalom alakulását.
A 2018-as adatok szerint:
- A kereskedelmi szálláshelyeken 38 513 vendégéjszakát regisztráltak.
- Az üzleti célú egyéb szálláshelyeken további 29 795 vendégéjszakát.
- Ez a két kategória együtt 68 308 vendégéjszakát jelentett.
- A kereskedelmi szálláshelyeken az átlagos tartózkodási idő 2,2 éjszaka volt.
A számok nem légből kapottak. Itt bárki megnézheti őket:
Kőszeg város befektetésösztönzési honlapja – Turizmus, 2013–2018
2013 és 2018 között a vendégéjszakák száma a kétszeresére nőtt, 34 392-ről 68 308-ra. A kereskedelmi szálláshelyeken az átlagos tartózkodás viszont nem nőtt, hanem 2,4-ről 2,2 éjszakára csökkent. Vagyis ott több vendég jött, de nem maradt tovább.
És ami még érdekesebb: ezek a számok csak azokról szólnak, akik itt aludtak. Aki vasárnap ötkor az autóját keresi, az semmilyen táblázatban nem szerepel.
És itt álltam meg egy pillanatra.
2018.
Most pedig 2026 novemberét írjuk.
Nyolc év telt el az utolsó ott közölt adatsor óta.
Nem állítom, hogy nincsenek frissebb statisztikák. Biztosan keletkeztek azóta is adatok, és más adatbázisokban elérhetők lehetnek. De azért elgondolkodtató, hogy a város egyik saját, befektetőknek is szánt bemutatkozó felületén még mindig ezek a számok szerepelnek.
Engem ugyanis érdekelne, mi történt azóta.
Hogyan alakult a vendégéjszakák száma az elmúlt öt évben? Nőtt vagy csökkent az átlagos tartózkodási idő? Mekkora a különbség a nyári és a téli hónapok között? Mennyi idegenforgalmi adó folyt be ezekből az éjszakákból?
És ami talán a legfontosabb:
Hová szeretnénk eljutni három év múlva?
Van erre konkrét, számszerű célunk? Tudjuk, mennyivel szeretnénk növelni a vendégéjszakák számát vagy az átlagos tartózkodási időt?
Mert a „fejlesszük a turizmust” jól hangzik. Csak éppen mérni nehéz.
Ha viszont megvan a kiinduló szám és a cél, akkor néhány év múlva azt is meg lehet mondani, sikerült-e előrelépni.
Lehet, hogy ezeket az adatokat egyszer közérdekű adatigénylésben kell majd kikérni. Nem azért, hogy újabb vitát nyissunk, hanem hogy végre lássuk, honnan indulunk és merre tartunk.
Három ötlet, amihez nem kell vagyonokat elkölteni
1. Egy valóban közös programnaptár.
Nem külön a városi rendezvényeknek, külön a vendéglátósoknak, külön a borászoknak és külön a kisebb szervezőknek.
Egy hely, ahol mindenki láthatja, mi történik ma, holnap vagy a következő hétvégén Kőszegen.
Egy kis klubkoncert is program. Egy borkóstoló is. Egy tematikus séta vagy egy helyi kiállítás szintén.
Nem attól lesz érdekes egy város, hogy minden hétvégén több ezer embert mozgat meg.
2. Maradj még egy éjszakát!
Miért ne állhatna össze néhány szállásadó, étterem és borospince egy közös ajánlattal?
Két éjszaka szállás, egy vacsora, egy borkóstoló, esetleg valamilyen program.
A szállásadó ajánlja az éttermet, az étterem a pincét, a borász pedig a szálláshelyet.
Nem egymástól kellene elvenni a vendéget, hanem közösen itt tartani.
3. Téli kőszegi hétvégék.
Nem feltétlenül fesztiválokra gondolok.
Néhány jó koncert, borest, beszélgetés, kisebb kulturális program. Olyan hétvégék, amelyek miatt valaki januárban vagy februárban is azt mondja: menjünk el Kőszegre!
Mert a város télen is szép. Csak ezt néha mi magunk is elfelejtjük.
És most jön a lényeg
Lehet, hogy mindezt rosszul látom.
Lehet, hogy a szállásadók egészen más problémákkal küzdenek. A vendéglátósok megint másokkal. És biztosan vannak olyan együttműködések is, amelyekről egyszerűen nem tudok.
Ezért most nem megmondani szeretném a megoldást, hanem megkérdezni azokat, akik nap mint nap találkoznak a vendégekkel.
Miért mennek haza olyan hamar? Mi az, ami miatt szívesen maradnának? Mi hiányzik, és mi az, ami már most is jól működik?
És persze azok véleménye is érdekel, akik egyszerűen csak itt élnek.
Mert szerintem nem kizárólag a turistákról beszélünk.
Hanem arról is, hogy milyen városban szeretnénk élni.
Kőszegnek talán nem egyszerűen több turistára van szüksége, hanem arra, hogy akik már idejöttek, azoknak legyen miért maradniuk.
És hogy mi, akik itt élünk, ne csak egy-egy nagy rendezvény idején érezzük azt, hogy él a város.
Az alábbi néhány kérdésre válaszolva elmondhatod a véleményedet és az ötleteidet. Néhány hét múlva pedig visszatérnék a témára, és megírnám, mire jutottunk közösen. Csak azt idézem, aki ehhez hozzájárul, és csak úgy, ahogy kéri.
Mert Kőszeg szép. Ezt régóta tudjuk.
Most már az lenne jó, ha nemcsak megnézni akarnák, hanem maradni is.
— Márkus Zoltán
httsz.hu